Lelkészbeiktatás Csongoron

2012. december 19., szerda

 

S az ünnepségre érkező lelkészek körében még három palástos családtag volt jelen: a feleség, Pocsainé Tövissi Tímea, a leánygyermek (és testvér), Taracközi Marianna, valamint a vő/sógor, Taracközi Ferenc. Mint megtudtuk, id. Pocsai Sándor a jövőben – felesége, Marika segítségével – elsősorban a Csongoron létrehozott szenvedélybetegeket mentő misszió munkájára szeretne még jobban összpontosítani. Mint ahogy a köszöntőkben is elhangzott: a csongori parókia húsz éve Kárpátalja parókiája, úgy most id. Pocsai Sándor legyen Kárpátalja lelkésze...

Facebook megosztás IWIW megosztás Twitter megosztás A+ A- Nyomtatás Nyomtatás

Az ünnepi istentiszteleten Zán Fábián Sándor püspök hirdette az igét a Lk 2, 25–30 alapján. Simeon példáján mutatta be, milyen lelkészre van szüksége a kárpátaljai gyülekezeteknek: legyen igaz és kegyes. Tartsa magát Isten törvényeihez, és Neki tetsző életet éljen. Simeon nem menekül Isten parancsa elől, hanem elébe siet, nem félelem, hanem reménység van benne, hitt és bízott Isten ígéretének beteljesülésében. Engedelmesség volt szívében. Simeon bizonyossága és hitvallása minket is hitvallásra kötelez. Áldjuk és dícsérjük Istent mi is, ahogy tette ő. Épüljünk Isten igéjéből, és az Úrtól kapott üzenetet adjuk tovább. Isten lelkének hordozója kell legyen a lelkész, meg kell tanulnia, mit vár tőle Isten, hogy teljesíteni tudja pályáját – helyezte a beiktatandó lelkipásztor szívére Zán Fábián Sándor.

Ne félj, légy bátor és erős, hirdesd mindenkor tisztán az evangéliumot, adta át az üzenetet ifj. Pocsai Sándornak Balogh Attila, Ung megyei esperes, aki hivatalosan is beiktatta a fiatal lelkészt, átadva neki a templom kulcsát és a gyülekezet pecsétjét.

Ifj. Pocsai Sándor beköszönő beszédében igen emberien szólt korábbi és jelenlegi félelmeiről, arról, hogy előtte igen magasra tették a mércét, amit nem szabad lejjebb engedni. Beszélt arról, hogy érzi, azt a feladatot kapta: hirdesse az evangéliumot, mert a lelki mélységek akkor jöttek, ha nem ezt tette. Hiszi, hogy Istennek terve van vele, mert minden korábbi ellenkezése ellenére megtartotta ezen az úton, hazahozta, és itt bízta meg feladattal. Székfoglalójában azt mondta: olyan pásztora kíván lenni a gyülekezetnek, aki Isten országához vezeti a rábízott nyájat, ehhez viszont szüksége van az imádkozó háttérre.

Id. Pocsai Sándor leköszönő beszédében az eltelt húsz esztendőre emlékezett vissza, arra az ébredésre, amely egy zúzmarás templomban indult el itt. Köszönetet mondott a megtért lelkekért, azokért, akik áldozatot tudtak és tudnak hozni ma is. Gazdag magvetés volt Csongoron, és ezt megáldotta Isten. Isten akarata előtt meg kell hajolni. Én továbbra is Istenre figyelve, a háttérben maradva fogom segíteni a gyülekezetet, s továbbra is tanítalak titeket, mondta.

Csongoron valami új kezdődött, itt szorgalmasan hívogatják az embereket az élet vízéhez. Ezt a feladatotokat továbbra is hűséggel töltsétek be, mondta zárszavában a püspök.

A leköszönő és beköszönő lelkészeket egy-egy igével biztatták a lelkipásztor testvérek és a gyülekezet gondnoka, Tóth Béla. Az ifjúsági énekkar pedig Csákány Ágnes vezetésével énekekkel mondott köszönetet id. Pocsai Sándornak eddig végzett munkájáért és kérték Isten áldását ifj. Pocsai Sándor jövőbeni szolgálatára. „Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.” (Józsué 1,7–9)

 

Kövessen minket Facebookon is!

Most szól:

04:00 - Ukrán Irodalom 1

Frekvencia: Pulzus Rádió
Irodalmi óra