20160414 - Fehérek közt egy európai - Viola Judit (ism.)

20160414 - Fehérek közt egy európai - Viola Judit (ism.)
2016. április 14., csütörtök

József Attila számára az volt európai, aki nem hitt „ordas eszméknek”, aki ragaszkodott az igazsághoz, aki képes volt szembenézni önmagával, aki számára a férfi férfi, a nő pedig nő maradt, aki nem csupán önmagára gondolt, hanem másokra is, s aki ember maradt az embertelenségek között is...

Facebook megosztás IWIW megosztás Twitter megosztás A+ A- Nyomtatás Nyomtatás

Hála középiskolai éveim egyik meghatározó egyéniségének, az irodalom tanárnőmnek, még mindig tudom, hogy ez a fél sor József Attila egyik verséből való. És még mielőtt valaki kirekesztést kiáltana – hisz ez ma nagy divat – szögezzük le, hogy Thomas Mannt, a híres német írót jellemezte költőnk emígyen, abból az alkalomból, hogy ideérkezett. Bár lassan nyolcvan éves a vers, a meghatározás zsenialitása még mindig élő és elgondolkoztató. „Fehérek közt egy európai.” Benne van, hogy nem minden Európában élő fehér embert illetett meg az európaiság jelzője. De nem a bőre színe tette azzá a polgárt. Ma sem az teszi. Több millió nem fehér állampolgára van mára már az öreg kontinensnek, Afrikából, Ázsiából, a Közel-Keletről, Amerikából. A lakosságszám is egészen más, mint 1937-ben volt, amikor a vers megszületett. De hogy ma mennyi közöttünk az igazán européer, én nem tudom. Már nem is nagyon használjuk ezt a jelzőt, inkább azt mondjuk helyette, hogy uniós állampolgár. Mintha félnénk tőle. Talán jobb is így. József Attila számára az volt európai, aki nem hitt „ordas eszméknek”, aki ragaszkodott az igazsághoz, aki képes volt szembenézni önmagával, aki számára a férfi férfi, a nő pedig nő maradt, aki nem csupán önmagára gondolt, hanem másokra is, s aki ember maradt az embertelenségek között is.

Én nem gondolom, hogy a kritériumok megváltoztak volna. Inkább mi változtunk meg. Elvesztettük a szilárd alapot, ami annyi évszázadon át segített megmaradni és újra meg újra magunkra találni. A nagy, szabadság utáni vágyban kidobáltunk minden szabályt az ablakon, ősi értékektől szabadultunk meg, átértelmeztük a jó és rossz fogalmát. Ma már az a szabály, hogy nincsen szabály. Mint uniós polgárok, itt állunk egy kiüresedett, lélektelen Európában és egymásba próbálunk kapaszkodni, de ez kevés. Kevés a mindent átható foci láz, a dalfesztivál, a játék határok nélkül, kevés a NATO, kevés az Unió. Találni kellene valami többet, nagyobbat, ami megtart, felemel, biztat, hogy színes – és fehérbőrű uniós polgárokból újra igazi európaiak lehessünk! Hát mindent bele, kedves sorstársaim!

Letölthető hanganyagok

Napi útravaló

20170203 - Hol vagy? - Szalay László Pál

Kép: 20170203 - Hol vagy? - Szalay László Pál

Hatalmas hó esett a napokban. Mindent betakart. Utat, házat, szántóföldet, erdőt, mezőt. A temető csendje is mélyebb lett. Fehér dunnájába zárta a zokogások árját, amelyek ott köröztek a délnyugati sarokban, egy ifjú friss sírhantja felett...

20160630 - Hungarikum - Dr. Enghy Sándor (ism.)

Kép: 20160630 - Hungarikum - Dr. Enghy Sándor (ism.)

A tömegcikk soha nem érték, csak az egyedi. Ezért kell az, ami különleges. Egy ország olyan, mint a benne élő emberek, akik a nemzetet alkotják...

20160629 - A megosztott öröm - György András (ism.)

Kép: 20160629 - A megosztott öröm - György András (ism.)

A portás bácsi szokatlanul nagy csoportot nevettetett a pultja előtt, közelebb érve azt is látta, hogy apró poharak sorakoznak a pulton. Az öreg, mikor észrevette, intett neki is, hogy jöjjön közelebb...

20160628 - Őszinteség - Thoma László (ism.)

Kép: 20160628 - Őszinteség - Thoma László (ism.)

Talán közhelyszerű megállapítás, de mégis igaz. A környezetünkben lévő kapcsolatok jó része azért nem működik, mert nem vagyunk egymással őszinték...