20140515 - Közösségben vagy magányosan - Taracközi Gerzson

20140515 - Közösségben vagy magányosan - Taracközi Gerzson
2014. május 15., csütörtök

Észre sem vesszük, hogy életfolytatásunk azzal a következménnyel is jár, hogy egyre kevesebb a közösség a másikkal. Nem egyszer megtapasztalt valóság, hogy még a családon belül is, amely a társadalom legkisebb egysége, sejtje egyszerűen csak egymás mellett élnek...

Facebook megosztás IWIW megosztás Twitter megosztás A+ A- Nyomtatás Nyomtatás

Érdekes megfigyelnünk a mindennapi életben zajló folyamatokat e kérdéssel kapcsolatosan. Egyre inkább azt láthatjuk, hogy cégek, csoportok, országok erőik egyesítésére törekszenek, szövetségeseket keresnek, s egyesülnek. Ebben látják erejüket, fennmaradásuknak esélyét. Másrészt láthatjuk ennek a folyamatnak az ellenkezőjét, hogyha az egyéni sorsokra, életekre figyelünk. Az ember egyre jobban elidegenedik a másik embertől, sokan magányossá válnak, elveszítve az alapvető együttélés korábban természetes közösségi formáit. Észre sem vesszük, hogy életfolytatásunk azzal a következménnyel is jár, hogy egyre kevesebb a közösség a másikkal. Nem egyszer megtapasztalt valóság, hogy még a családon belül is, amely a társadalom legkisebb egysége, sejtje, egyszerűen csak egymás mellett élnek. Arról nem is beszélve, hogy a szomszédi jó viszony, a rokoni kapcsolatok valamikor biztonságot, segítséget nyújtó jelensége szinte megszűnő félben van. A gyülekezeti közösség, amelyben erőt meríthetett, támaszt talált vagy örömét oszthatta meg, egyszóval számára is értékes közösséget élhetett Istennel és emberrel - egyre elhanyagoltabbá vált. A társadalmi közösségek élő, lüktető voltáról szóló tudósítás mára már a médiában is a nagyon rendkívüli hírek közé kerül. Nem ez a természetes.

Érdemes átgondolni, hogy ki is veszít mindezen? S hogy a vesztes mit veszít el mindezzel? Ha az ember élete ezen a vágányon továbbhalad, vajon hová juttat el valamennyiünket ez a folyamat? Talán néha azt mondja az ember, hogy „majd”, „most vannak nekem fontosabb dolgaim, mint a közösség.” Magamra és az én dolgaimra kell koncentrálnom, az én életemmel kell foglalkoznom. Talán belülről többet, jobbat akarunk, de nem leszünk-e ezzel majd szegényebbek? Életünk nem lesz üresebb, szürkébb, sivárabb, értéktelenebb? És nem fosztjuk–e azokat meg, akik életünk részei, s akiknek mi életük részesei vagyunk?

A közösség, mely arra adatott az embernek, hogy benne az ember élete kiteljesedjen, benne átélhesse mindazokat az érzelmeket, értékeket, amelyektől igazán boldog lesz. A közösségek elvesztésével, talán éppen ezt az óriási lehetőséget veszítjük el. Talán van még időnk újra felfedeznünk kapcsolataink erejét. Talán van még időnk újra építenünk elfeledett közösségeinket…

Letölthető hanganyagok

Napi útravaló

20170203 - Hol vagy? - Szalay László Pál

Kép: 20170203 - Hol vagy? - Szalay László Pál

Hatalmas hó esett a napokban. Mindent betakart. Utat, házat, szántóföldet, erdőt, mezőt. A temető csendje is mélyebb lett. Fehér dunnájába zárta a zokogások árját, amelyek ott köröztek a délnyugati sarokban, egy ifjú friss sírhantja felett...

20160630 - Hungarikum - Dr. Enghy Sándor (ism.)

Kép: 20160630 - Hungarikum - Dr. Enghy Sándor (ism.)

A tömegcikk soha nem érték, csak az egyedi. Ezért kell az, ami különleges. Egy ország olyan, mint a benne élő emberek, akik a nemzetet alkotják...

20160629 - A megosztott öröm - György András (ism.)

Kép: 20160629 - A megosztott öröm - György András (ism.)

A portás bácsi szokatlanul nagy csoportot nevettetett a pultja előtt, közelebb érve azt is látta, hogy apró poharak sorakoznak a pulton. Az öreg, mikor észrevette, intett neki is, hogy jöjjön közelebb...

20160628 - Őszinteség - Thoma László (ism.)

Kép: 20160628 - Őszinteség - Thoma László (ism.)

Talán közhelyszerű megállapítás, de mégis igaz. A környezetünkben lévő kapcsolatok jó része azért nem működik, mert nem vagyunk egymással őszinték...